Kilépés a komfort zónából VS áramlás

Mindenhonnan azt kapod, hogy hirdetned kell. Mindenhol ott kell lenned. Mindenkit el kell érned. Ha lemaradsz, kimaradsz. Insta, Tik-Tok, Facebook, YouTube. A csapból is neked kell folynod. Gerilla marketing, az kell ide. És te érzed a növekvő feszültséget a gyomrodban, de elnyomva minden ellenállásodat próbálsz erőszakot tenni magadon. „A világ jobban tudja” - gondolod magadban. Jön az önostorozás: „Maradi vagy, eljárt feletted az idő. Nem igaz, hogy egy nyamvadt YouTube videót nem tudsz villantani! És mi az, hogy hidegrázást kapsz a social mediától?! Máglyára veled!” És feltett szándékod, hogy behódolj.

Elhatározod, hogy a manapság divatos kifejezéssel élve kilépsz a komfort zónádból és teszed, amit megkövetel tőled a trend. Aztán valahogy hirtelen beugrik egy emlék. Alcantara-völgy. Felküzdötted magad a vízesés forrásáig, ahonnan lenézve életveszélyesnek tűnt a visszaút. Rettegve indulsz el. Erős sodrás, jéghideg víz. Nincs kapaszkodó, a talpadat vágják a kövek. Küszködve mész előre, mert tudod, vissza kell térned, nem maradhatsz ott örökre. Így hát araszolva, tíz körömmel kapaszkodva, lépésről lépésre haladva, küzdelmek árán végre eléred a célt, a csendes tóvá szelídült sekély vizet. A társaid, akiktől leszakadtál, látva elgyötört arcodat csodálkozva kérdezik tőled: „Miért nem feküdtél fel a vízre? Az áramlat könnyedén lehozott volna.” És érzed, hogy ennek a történetnek igazsága van. Olyanfajta igazság, ami az élet minden területére érvényes.

A küzdelmes úton is célt érhetsz, de miért ne választhatnád a könnyedséget inkább? Megérted, nem az a megoldás, hogy elhagyod a komfort zónád és számodra kényelmetlen helyzetekbe viszed magad. A kényelmetlenség súrlódással jár. Az ellenállás feszültséget szül. Ha azonban megtalálod saját határaidon belül azt a megoldást, ami örömmel tölt el, utad könnyed és felszabadult lesz. Áramlásba kerülsz.

Megvizsgálod hát szívedet, mi az, amit magadénak érzel és így szólsz: „Akkor írni fogok”. Persze a világ felsikolt eme őrültség hallatán: „De hát a fiatalok nem olvasnak el egy cikket, őket csak videoval lehet elérni!”. De már nincsen hatalmuk feletted. Elmosolyodsz, gondolatban megrántod a vállad és azt mondod magadban: „Jó, akkor aki nem olvas el egy cikket, az majd más segítőt talál magának. Szerencsére van segítő és segítségre szoruló ember bőven.” És eldöntöd, mostantól csak azt teszed, amivel önazonos vagy. Lehet ugyan, hogy így nem lesz ismert az arcod emberek millióinak, mivel nem villan fel félpercenként a fotód a Facebook hírfolyamában, azonban abban biztos vagy, hogy akit egyszer kísértél Belső utazásban, örökre megjegyzi a hangod. Mert szeretettel és teljes önátadással vagy benne a folyamatban. Nem egy Facebook post vagy. Segítő vagy, aki örömmel és szeretettel segít mindenkinek, aki hozzád fordul segítségért.

Elindulsz hát a könnyed és örömteli úton elhatározva, hogy mindig igaz maradsz. Ugyanakkor meghagyod a lehetőséget arra, hogy ez az igazság folyamatosan változhasson. Mert azt is megtanultad, hogy ami ma igaz, holnapra lehet, hogy érvényét veszti. Nem kell előre eldönteni semmit. „Ma írni fogok -mondod -, holnap viszont lehet, hogy videoval jelentkezem.” És ezzel teljesen rendben vagy.

A Belső utazás segít rátalálnod a számodra igaz útra. Ha bizonytalan vagy, csak indulj el befelé. A válaszaid benned vannak.