Nem a történeted vagy

Volt egy történeted. Szép történet volt. Szerelemmel, boldogsággal. Aztán megfűszerezted kis szomorúsággal meg fájdalommal, és még így is szép volt. Egészen megszeretted. A tiéd volt, részeddé vált. Már-már elhitted, te magad vagy a történeted.

De mélyen legbelül egy hang józan maradt. Régen megállapodtál ezzel a részeddel, hogy vigyáz rád és szól, ha indulni kell. Ha már ideje a történetedtől megválni. És te meghallottad a hangot. Vonakodva bár, de engedtél neki. Elbúcsúztál a történetedtől, tudattad vele, hogy el kell engedned őt. Meggyászoltad, majd leültél csendben.

Készen álltál az elengedésre. Nem ment könnyen. Többször nekifutottál, de végül sikerült. És végre megkezdődhetett a tisztulás. Már készen állsz az újra, az igazra. Amit nem te írtál, hanem az Élet. Amiről tudod, lehet benne öröm és fájdalom egyaránt, de megtanultad, hogy minden áldás, amit kapsz. Az élet érted van!

Csak addig fáj, míg meg nem tanulod a leckét. Utána elmúlik a fájdalom nyomtalan és marad a béke és a derű. Így teljes alázattal, nyitva az újra, az igazra, átadod magad a Kegyelemnek.